Minden amit egy világméretű nukleáris összecsapásról tudni érdemes.
Harminc negyven perc alatt - mely nagyjából egy ebédidő hossza -, a teljes földi civilizáció elpusztítható a mai atomfegyverekkel. Visszafordíthatatlanul, az emberiség túlélésének esélye nélkül. Azt gondolnánk fejlett védelmi technológiák, korszerű eszközök gondoskodnak biztonságunkról atomtámadás esetére. Azonban napjaink atomvédelmi rendszerei csak legfeljebb kisebb, korlátozott nukleáris képességekkel rendelkező országok (pl. Irán, Észak Korea) agressziójának elhárítására képesek. Az USA és Oroszország, a két nukleáris nagyhatalom összecsapásának egyetlen ellenszere továbbra is a "kölcsönösen biztosított megsemmisítés" a MAD doktrína. Következzen tehát egy globális összecsapás forgatókönyve, mely kizárólag csak szemléltetni hivatott a képességeket.
A támadás meglepetésként érkezne. Elsők
ént az USA Ohio osztályú tengeralattjáró flottája kapná meg a parancsot, védett kommunikációs rendszerén keresztül. Az Atlanti- és a Csendes-óceánon folyamatosan járőröző tengeralattjáró flotta gyakorlatilag észlelhetetlen az ellenfél előtt.
A 18 Ohio osztályú tengeralattjáróból 14 hajó egyenként 24 darab Trident ballisztikus rakétát képes hordozni. A maradék négy hadihajó 154 db Tomahawk cirkálórakétát tud célba juttatni, melyek nukleáris robbanófejekkel láthatóak el. Ez a flotta az USA teljes nukleáris fegyver arzenáljának felét képezi.
Egyetlen Trident 2 ballisztikus rakéta nyolc darab, egyenként is célra irányítható nukleáris robbanófejet azaz MIRV-et (multiple independently targetable reentry vechicle) tartalmaz. A rakétában található hat-nyolc W88 típusú nukleáris robbanófej egyenként 475 kilotonna TNT robbanóanyaggal egyenértékű pusztító energiát hordoz. Egy Trident 2 a hiroshimai atomrobbantás erejének 250 szeresét teszi ki. Egy teljes támadás esetén közel 400 ilyen rakétát tudna az Egyesült Államok elindítani egyszerre.
A tengeralattjáróról indított SLBM (Submarine-launched ballistic missile) rakétra kevesebb mint tíz percen belül képes elérni a célpontját a Föld szinte bármely pontján. Illetve akár öt perc alatt is lehetséges nyomott röppályán (depressed trajectory) ha a célpont 2-3000 km-en belül van. (Egy, a Barents tengerről indított SLBM akár öt perc leforgása alatt képes lenne a tízmilliós Moszkvát a földdel egyenlővé tenni.) Mindez rendkívül rövid reakcióidőt hagy csak az ellenfélnek.
Korai riasztó-figyelmeztető rendszerek Oroszországban, Kínában és máshol is azonnal észlelik a rakéta indítását. Azonnal meg tudják határozni a röppályáját és a tervezett célpontjait a rakétának. A percek másodpercekre rövidülnek a monitorok előtt: ez nem egy teszt, ez nem gyakorlat. Az Orosz nukleáris parancsnokságon alig marad idő dönteni a válaszlépésről. Tudják, hogy az első atomrakéta olyan elektromágneses impulzust generáló rakományt is hordozhat, mely szándékosan lebéníthatja a radarokat és az elektronikai rendszereket, ellehetetlenítve egy válaszcsapást. A saját rakéták élesítéséről azonnal dönt az orosz nukleáris parancsnokság. A szintén észlelhetetlenül cirkáló Delta és Borei osztályú SLBM hordozó tengeralattjárók azonnal teljes harckészültségbe állnak, és az indító kódokat tartalmazó táskát, a Chegetet beviszik az elnöknek. Az elnök rendelkezésére mindössze egy-két perc áll, hogy döntsön az ellencsapás indításáról. Az 1995-ös Norvég rakétaincidens a legjobb példája, mennyire kevés idő áll rendelkezésre ilyenkor.
Mintegy ötven másodperccel indítása után a rakéta már el is éri a Föld atmoszférája felett 29.000 km-es óránkénti sebességét. A hajtómű leválik a rakétafejről és a robbanótöltetetek a célpont felé manővereznek. Kioldódnak a megtévesztő csapdák is és a robbanófejekkel együtt elkezdenek gyorsulni a Föld felé. A földi védelmi radarrendszerek megzavarodnak, nem tudják megkülönböztetni a csapdát a robbanófejektől. Miután az elterelő csapdák kiégtek alig 180 másodperc van hátra a detonációig.
Mindössze egy (vagy néhány) rakéta kilövése megfékezhetetlen láncreakciót indítana be az ellenfél részéről, mivel alig van idő a támadás pontos felmérésére. Nagyobb ellentámadásra pedig egy még nagyobb támadás lenne az ellen válasz, földi telepítésű ICBM (interkontinentális ballisztikus rakéták) bevetésével. Mind az Orosz, mind az amerikai nézetek szerint ha el is indulna valaha egy támadás, az valószínűleg egy teljes megsemmisítő csapás azaz "all-out" lenne az agresszor részéről. 1983-ban ez a nézet már egyszer megmentette a világot a megsemmisüléstől.
(Egyetlen MIRV-elt ballisztikus rakétából származó, nyolc darab visszatérő nukleáris (teszt) robbanófej útja látható, mely külön külön célokra vezérelhetőek.)
